20120919

Modern Tenkara horgászat egy innovátor szemszögéből.

Amikor az idősíkok összecsúsznak

Jelen bejegyzésben arról emlékeznék meg egy olvasó érdeklődésére, hogy fejlesztői szemszögből mit változtatnék egy tradicionális műlegyes módszeren.
Természetesen a miértre is választ kapunk majd az írásban.

Modern Tenkara horgászat egy innovátor szemszögéből.
Előszó helyett, a bemelegítő történet.
http://www.ceeff.com/irasok/hogyan/vissza-jovobe
Levonom a fontos általános tanulságot.
  1. Az egyszerűség szokásának alkalmazása.
  2. A csalikat át kell alakítani a hazai halfajaink egyedi igényéhez, mert azok nem egy kaptafára működnek.
Modern Tenkara horgászat egy innovátor szemszögéből.
Elöljáróban annyit feltétlen elmondanék, hogy nem a tradicionális műlegyes horgászati irányzatokat favorizálom, hanem a modern műlegyező horgászatot, a modern műlegyes elképzeléseket. Ugyan akkor érdekel minden apró műcsalis horgászati mód, az ólomlegyekkel való mormiskázástól a klasszikus műlegyes módszerekig, minden.
Miért nem a tradicionális műlegyes módszereket favorizálom?
A válasz:
  1. Azokat a legtöbb esetben más ország körülményeihez és más halfajtákhoz fejlesztették ki, mint amivel az esetek többségében itthon találkozunk.
  2. Akár eltelt az óta 1-2 száz év is és mind a légykötő anyagok lehetőségei, mind a horgászati szaktudás fejlődött, változott, bővült.
    Szerintem ezt könnyelműség lenne figyelmen kívül hagyni, ha a cél az eredményes halfogás.
A tradicionális Tenkara általában egy fix, egymással harmonizáló szerelék rendszerből áll, aminek a követése egy modern műlegyező horgász számára nem kötelező!
És itt az ember az elmúlt hónapok, hazai műlegyes szituációi között kutat.
Különböző szituációk ugranak be.
Minta:
Állsz a nádfaltól 2,55m távolságra, próbálod nimfával megfogni ott a pontyot, de úgy néz ki túl jó vagy már a cserkelésben, az álcázásban és beúszik a nád és a térded közé fél útra a 2-3 kg-os hal. Ilyenkor anyázol, mert a 2,55-ös bot olyan hosszú, hogy szinte ellehetetlenül a horgászat. Hátrálni nem lehet, mert a tiszta térdig érő vízbe, amint megmozdulsz, a Balaton másik végéig menekül a hal. Most képzeljük el ezt a szituációt egy fix 3, vagy 4 méteres Tenkara bottal! Bedobod az egészet a nádba és hazamész.
Más példa.
Találsz a Balatonon egy jó, sekélyvizes, hínáros vörösszárnyús helyet. Legközelebb (1 hónap múlva) mész oda, viszed beélesítve a Tenkarás botod, vörösszárnyús léggyel a madzag végén.
Igen ám, de a víz 50 métert beljebb húzódott, a vörösszárnyús pálya tönkrement, másik nem alakult ki, viszont, ha bazi nagyokat tudnál dobni, akkor esetleg megfoghatnád a messze rabló néhány balin valamelyikét. De Te csak a Tenkarás botodat vitted magaddal. Anyázol! Bedobod megint a nádba, aztán hazamész.
Más példa.
Van egy x méter hosszú Tenkarás botod. Elmész egy csatorna partjára. Rövidebb a bot 1 méterrel és nem tudod meghorgászni pont azt a távot, amit meg kell.
Anyázol, bedobod a botot a nádba és levonod a tanulságot.
Más példa.
Kis patak. Viszed az x méter hosszú Tenkarás botodat, de a dzsungelben inkább kardozol a növényzettel, mint sem hogy horgásznál. Anyázol! Bedobod a botodat egy idő után a dzsungelbe és hazamész.
A tanulság!
Nem kell komplett rendszereket centire másolni, ha nem olyanok a körülmények, mint amihez kifejlesztették azokat!

Magyarországon kb. 10 vízből 2-3-nál használnád jó eredménnyel a Tenkarás botodat, míg én a 2,55m hosszú Shakespeare botommal legalább 9 helyen tudok eredményesen horgászni, akár Tenkara stílusú legyekkel.
Tehát az elmúlt időszak tapasztalatai alapján az egy bot, ami mindenre jó elv a helyes számomra.
B, választás.
Tradicionális horgász leszel és centire másolod a rendszert, csöppet sem zavartatod magad az ügyben, hogy esetleg más fajta halra fejlesztett csalival horgászol x fajtájú halra. Természetesen a b, válaszhoz az is hozzátartozik, hogy egy csomó hazai vizünkre nem tudsz menni majd a tradicionális Tenkarás szerelékeddel pecázni.
Fejlesztői szempontból tehát részemre a csalik, mozgása és funkcionalitása az érdekes.
Persze mint említettem ki kell alakítani belőlük a jó működő elvi dolgok mentén azokat a műcsalikat, amelyek igazodnak az egyes hazai halfajaink, speciális igényeihez.
Mint arról már írtam a felszíni Tenkara legyeimet kialakítottam már, poli Tenkara néven.
Ezekkel a csalikkal eddig a gyakorlati tesztek során domolykót, vörösszárnyú keszeget, pisztrángot, és naphalakat fogtunk szép számmal. Ezek a csalik funkcionálisan természetesen jász felszíni horgászatához is kiválóak lesznek, illetve más csali mozgatási módot használva balinra, küszre is működni fognak.
Az ilyen irányú másik fejlesztési irányvonal a merülő változatok kifejlesztése lesz.
Itt fő irányként sügérféléket célzok meg, sügér, naphal, fekete sügér. Persze az ilyen csaliknál alapvetően a pulzáló részt fel kell nagyítani a csalikon, a csalik formáját is a sügérfélék igényeihez kell alakítani és speciális hozzájuk illő csali mozgatási módot kell kialakítani adott csalifajtákhoz. Természetesen az ilyen csalik gallérját nem olyan anyagokból kell kialakítani, mint, amilyen tollakat használnak egy tradicionális Tenkara légynél.
Illetve gondolkodom még egy békés halas (bodorka, dévér, compó, kárász, ponty) süllyedős változaton is.
Ezek még fejlesztés alatt álló dolgok, melyekről, majd a későbbiek során emlékeznék meg.
Ha ott tarok majd.
Jelen bejegyzésben egy másféle szemszögből közelítettem meg a Tenkarás horgászatot, Magyarországon. Igazából az ember akkor hoz jó döntést, ha mindkettőt kipróbálja (a tradicionális és modern irányzat) és saját tapasztalata alapján dönti el, hogy melyik a számára szimpatikusabb.
(Ez volt itt az esélyegyenlőségi reklám helye!)
Ui.
Miért tudtam azonnal eldönteni, hogy számomra mi a helyes, mi fog működni?
A képzelőerő miatt!
Elképzeltem néhány horgászati szituációt és annak kapcsán azonnal beugrott a számomra szimpatikusabbnak tűnő választás.
Ennyi!

1 megjegyzés:

  1. Modern Tenkara NEM LÉTEZIK.
    Van A TENKARA és kész.
    A Tenkara egy hagyományos japán horgászmódszer.
    Bocs, tudom, hogy szájbarágós voltam, de irsajani miatt muszáj volt az ő szintjén írni.

    VálaszTörlés